A mai napi, fővárosban vezetős élmények hatására elgondolkoztam azon, hogy vajon hogyan lehetne jobbítani a pesti sofőrök idegállapotán?

Kiindulok a mai konkrét helyzetből. Adott egy férfi, aki dudálva nyom, hogy kanyarodjak végre, miközben a gyalogos lámpája zöld és gyalogosok özönlenek a zebrán. Majd elém vág, satufékkel megáll előttem és elkezd „ejnye-bejnyézni”. Ez a kép hűen illusztrálja sofőrtársam állapotát (tudom, kicsit sztereotip): 

Többféle magyarázat lehetséges a mai helyzetre, ebből párat felvázolnék:

a.) Ezt mondja az hétköznapok embere: Egyszerűen a másik kocsi sofőrje szimplán csak bunkó.

b.) Ezt mondja a jóhiszemű: A felesége épp most szül és azonnal látni kívánja újszülött gyermekét – kockáztatva ezzel egy lehetséges tömegbalesetet.

c.) Ez mondaná a pszichiáter: Omnipotenciája megélésében korlátoztam, és így tudott csak kompenzálni.

d.) Ezt mondaná egy dohányos blog szerkesztője: Még nem tudta elszívni a napi adagját, vagy már rég nem volt rá lehetősége, hogy rágyújtson egy cigarettára.

A számtalan forgatókönyv közé kell még ez a dohányzás is? A forgalomban olyan sok, intenzív külső inger ér egy sofőrt vezetés közben, ami épp elég egy feszültebb állapot eléréséhez. Ezt még megtetézni a nikotin hiány okozta idegességgel – sofőr legyen a talpán, aki ezt baleset nélkül el bírja viselni.

Vajon, hogyan vélekedne erről a gondolatmenetről egy dohányos sofőr?

Jó utat kívánok!

ng