Beszélgessünk most a függőségről.

Mindannyian függők vagyunk. Van egy halom függőségünk. Én például szeretek olvasni. Aztán például még érdekelnek a hírek, ezeket mindig elolvasom. Szeretek bizonyos zenéket hallgatni. Szeretek dadaista festményeket nézegetni, és zen-buddhista koanokon mélázni. Jó érzéssel tölt el, ha ilyeneket csinálhatok, és hiányozna, ha ezeket nem csinálhatnám. Ezek nem okoznak problémát számomra, inkább gazdagítják, kiegészítik az életemet. A családomat sem hanyagolom el ezek miatt, és a munkámat is rendesen elvégzem.

Aztán vannak olyan függőségeink, melyek nem ennyire ártalmatlanok. Klinikai értelemben a függőséget úgy határozzák meg, hogy a hatására a mindennapi életünkben, életminőségünkben jelentős romlás következik be. Sok esetben ezt a függő ember nem látja be, de a környezete észreveszi és szenved tőle. A rendszeres ivás, a rendszeres droghasználat, vagy a dohányzás is ilyen. Bár sok magyarázat, önigazolás van, hogy ezek miért nem romboló tevékenységek, legtöbb esetben azért mégiscsak azok.

A függő ember folyamatos vágyat, kényszert érez bizonyos viselkedés végrehajtására, és képtelen arra, hogy ennek ellenálljon. Egy nikotin-függő akkor is rágyújt, ha nem lehet, vagy legalábbis nagyon szenved, ha nem teheti meg. Utána a feszültsége átmenetileg csökken, aztán megint elkezd növekedni, és akkor megint rá kell gyújtania.

A DSM IV diagnosztikus rendszer a nikotinfüggés összetevőit így azonosítja:

- Nikotintolerancia. Ez azt jelenti, hogy a nikotin által ingerelt receptoroknak a folyamatos ingerlés következtében csökken az érzékenységük, ezért ugyanahhoz a hatáshoz egyre nagyobb ingerlésre van szükség, egyre több nikotinra.

- Megvonási tünetek. Ezeket ismerjük. Végül is egy idő után az a szerepe a dohányzásnak, hogy megvédjen az megvonási tünetektől.

- Szándékosnál nagyobb mértékű nikotinhasználat. Volt már nikotinmérgezésed? Nem valami jó.

- Sikertelen leszokási kísérletek. Vagyis a használat fölötti sikertelen kontroll.

- Fontos tevékenységek elhanyagolása a dohányzás érdekében.

- Az ártalmak ellenére fenntartott használat.

- A nikotintartalmú termékek megszerzésére tett erőfeszítések. Ha nincs cigid, elmész a világ végére is érte, nem?

Ahogy mondani szokták: a szenvedélybetegség a tagadás betegsége. Ha felismerjük a függőségünket, akkor elkezdhetük dolgozni azon, hogy megszabaduljunk tőle.
Idekívánkozik az Anonim Alkoholisták Tizenkét Lépésének Első Lépése. Az alkohol szót kicseréltem nikotinra. Így szól:

Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk a nikotinnal szemben – hogy életünk irányíthatatlanná vált.

Hát így valahogy.

Balázs