Biztos sokat gondolkodtatok már azon, hogy aki dohányzik, az vajon lehet-e zseni, vagy sem. 
Eljött a pillanat, hogy erre a kérdésre választ kapjatok.

Bizony, az ilyen ember nem lehet zseni, Csontváry szerint.

Az 1913-as gyönyörű írásában, a Ki lehet és ki nem lehet zseni címűben elég szigorú követelményeket támaszt a zsenikkel szemben.

Így kezdődik: „Zseni lehet, aki soron van, akit a sors keze kiválasztott akinek ősei akaraterővel lelkiműveltséggel a művészi tehetséggel voltak felruházva, aki telivérrel – szerelemmel – jött a világra, aki szerelmes volt a dajkájába, aki szerelmes volt a napba, szerelmes volt az üstökös csillagba;” Szép, ugye? Később jön ez a rész: „kinél a látó-halló érzés kifejlődött, a kinél a szív és a lélek kimívelődött, aki a szeszes italoknak nem barátja, a dohányzásnak nem híve... „

Na és ki nem lehet zseni? „ki szeszes italokkal él, a kinek kemény a föld és a kőpárna, a ki kábul a számításnál, akinek nincs színérzéke, a ki nem lát élesen a jövőbe, aki nem ismeri a jellemeket, a ki magába zárkózva unatkozik, aki embergyűlölő, aki káros szokásoktól szabadulni nem tud…”.

A szöveg annyira szép, hogy legszívesebben ideidézném az egészet, de inkább iderakom a linket. Tessék, itt van. Olvassátok el.

Persze, valószínűleg a zseni szót nem abban az értelemben használta, mint ahogy ma használjuk, inkább a beavatott, megérintett, ihletett ember lenne rá a helyes szó. És azt is tudjuk, hogy sok dohányzó, és ivó ember alkot és alkotott nagyot és változtatta meg a világot. Mégis: a Csontváry féle emberkép elgondolkodtató.

Balázs