A dohányzás és a genetika közötti kapcsolatot több mint 50 éve vizsgálják. Ahogy halad előre a technológia fejlődése, úgy egyre precízebb műszerek állnak a kutatók rendelkezésére.

A dopamin nevezetű neurotranszmitter keltette fel a gondolkodók figyelmét, ugyanis a nikotin megerősítő hatása részben annak köszönhető, hogy megnöveli a dopaminszintet a szinapszisokban. A szervezetünk dopaminra adott reakcióit, illetve a szinapszisokban lévő dopaminkoncentrációt a dopaminreceptor gének (DRD2) és a dopaminszállító gének (SLC6A3) határozzák meg. Ezen gének különböző variációi kapcsolatban állnak a nikotin megerősítő hatásával.

Tehát, ha ennek a két génnek adott változata következtében a szinapszisokba több dopamin jut, akkor kisebb a dohányzásra való rászokás valószínűsége. Illetve megtalálták az SLC6A3 génnek olyan változatát is, mely megléte esetén a dohányzók könnyebben fel tudnak hagyni káros szokásukkal.

Mire jó ez a tudás? Miért érdemes a genetikát is belevonni ebben az egész témába?

A kutatók reményeiben szerepel az is, hogy a genetikai háttér ismeretében a veszélyeztetettség felismerése egyszerűsödik, illetve leszokást segítő gyógyszerek kifejlesztése is fellendülhet.

Saját részről elmondhatom, hogy amikor ilyen híreket olyasok, akkor mindig eszembe jut a Gattaca című filmklasszikus. Egy elképzelt világ, ahol születésed pillanatában kiderül, hogy meddig élsz, miben és mikor fogsz valószínűleg meghalni. Valószínűleg. A film főszereplőjének reménye és harca a genetikája ellen ebbe a valószínűségbe sűrűsödik bele.

 Angie

Forrás: Atkinson&Hilgard (2005): Pszichológia