75 évvel ezelőtt, 1939. szeptember 23-án hunyt el a Sigmund Freud. Azt hiszem, őt senkinek nem kell bemutatnom.

A halála körülményei már nem annyira ismertek, mint pszichoanalitikus tézisei.

Sokan számára ismert ez a kép, melyen Freud egy szivarral a kezében pózol:

A fényképet Max Halberstadt készítette 1921-ben

Freud egész életében szivarozott, még azután is, hogy 1923-ban szájüregében induló rákos burjánzást állapítottak meg. Több, mint 30 műtéten és kezelésen esett át, de 16 év után belehalt betegségébe. Azt már kevesen tudják, hogy Freud maga kérte orvosát és egyben barátját Max Schurt, hogy segítse a halálba. Schur Freudnak tett ígéretét betartva, szeptember 23-án halálos adag morfiumot juttatott barátja szervezetébe, ezzel megszabadítva Freudot szenvedéseitől.

Egy anekdotát hoznék még Nektek ide Freudról: állítólag egyik előadásán, amikor épp a fallikus szimbólumokról beszélt, rágyújtott egy szivarra. A közönsége derültségére reagálva Freud csak ennyit mondott: „Uraim, a szivar néha csak egy szivar”.

Ha még valaki szeretne találkozni Freud „szellemével”, annak meleg szívvel ajánlom Az utolsó óra című darabot Jordán Tamással és Alföldi Róberttel.

A darabot leginkább ebben a rövid megfogalmazásban tudnám bemutatni (forrás):

 „Két professzor beszélget. Egyikük a világhíres, nagybeteg lélekbúvár, aki élete utolsó periódusában, a nácik elől menekülve, Londonban talál menedéket. A másik a tudós vitapartnere, aki könyvében támadta az agg mestert, s akit Sigmund Freud hívott meg magához, hogy tisztázzák nézeteiket a tudomány állásáról, isten létéről vagy nemlétéről.”

Angie

Forrás