Ébredés után, az ágyban fekve, a megszokott mozdulatokkal halászott ki egy szál cigarettát a dobozból. Ő így szerette, még felkelés előtt, még minden előtt: rágyújtani. A hamutartó is ott volt az ágy mellett a földön, hogy kényelmesen elérje, nem volt teljesen tiszta, a lefekvés előtti utolsó cigaretta maradványa volt benne, meg az azutánié, amit akkor szívott el, amikor nem tudott aludni.

Megköszörülte a torkát, amit mindig szokott rágyújtás előtt, aztán megmasszírozgatta a cigaretta testét, hogy a dohány lazább legyen benne, és jobban égjen. Ezt ifjúkora óta csinálta, és még az apjától tanulta.

Felült az ágyon, bekapcsolta a kisrádiót, szájába vette a cigarettát és az öngyújtóval meggyújtotta. Leszívta a füstöt.

És akkor azt érezte, mintha savat szívott volna: mintha a tüdeje léghólyagocskái egyenként izzani kezdenének. Közben a gyomortartalma felfelé kezdett áradni, már a torkánál tartott, mikor visszanyelte.

Mi a franc, mondta. Gyorsan elnyomta a cigit, és kibújt az ágyból. A hamutartót kivitte a konyhába, és lerakta az asztalra. Ahogy hátrébb lépett, rögtön elmúlt a hányingere.

Na, majd a kávéhoz, gondolta. Megtömte a kotyogót, és felrakta a tűzre. A frissen főzött kávé illata jól esett neki, csészébe öntötte, és lassan kortyolni kezdte. Finom volt, mint mindig. Kivett egy szál cigit a dobozból, de ahogy az ujjai megérintették a cigarettát, ismét heves rosszullét fogta el. Rosszabb volt, mint az előbb. Krákogott, szédült, undorodott.

Mi a franc, kiabálta, és kiszaladt a konyhából. Jobban lett megint egy pillanat alatt. Értetlenkedve vakarta a homlokát.

Kedvetlenül készítette a szalonnás rántottát. Gyorsan, étvágy nélkül evett, azt remélve tőle, hogy a zsíros étel majd bebalzsamozza belülről, és minden rendbe jön.

Kezét a nadrágjába törölte, és nyúlt a cigarettáért, de már a szándéktól öklendezni kezdett. Belülről mintha szaggatták volna. Olyan rosszul lett, hogy össze kellett görnyednie.

Kétségbeesve ment a fürdőszobába, hosszan nézte a tükörben az arcát. Nézte a ráncait, karikás szemét, nikotintól sárga fogait. Nézte magát döbbenten, hogy úristen, most mi lesz. Nézett szembe önmagával és felsóhajtott: valami elromlott énbennem.

Balázs

(Illusztráció forrása)