Babits betegsége
A gégerák és a dohányzás közti kapcsolat a laikusok számára is elég egyértelműnek tűnik, hiszen a füstben lévő káros anyagok közvetlenül érintkeznek a garattal, szájüreggel, nyelőcsővel, légcsővel. Biztosan vannak, akik soha nem dohányoztak, és mégis ebben a betegségben szenvednek, és biztos más tényezők is hozzájárulhatnak a kialakulásához, de akkor is a dohányzás a legnagyobb kockázati tényező. Megjegyzem, az alkohol, főleg a tömény fogyasztása is növeli a kockázatot, és az alkohol+dohányzás együtt különösen veszélyes.
Erről a betegségről olvashattok például itt, vagy itt. Nem túl szívderítő olvasmányok, mint ahogy Babits betegsége sem.
Babits Mihály dohányzott, mint annyi mindenki. És gégerákban halt meg 1941. augusztus 4-én.
1932. táján nehézlégzésre kezdett panaszkodni, nyilvános előadásai során beszéde szaggatottá vált, de sokáig nem fordult orvoshoz.
1934. decemberében a rádió irodalmi osztálya nyilvános előadásra kérte fel, ekkor már feltűnt mindenkinek, hogy milyen nehezen kap levegőt.
1935. januárjában ismét a stúdió vendége volt, zihálva beszélt az Iliászról.
1937-ben diagnosztizálták nála a gégeszűkületet, melynek oka: daganat. Egyértelmű volt az orvosok számára, hogy csak műtéttel lehet elkerülni a fulladást.
1937. nyarát Zugligetben töltötte, ekkor írta a Balázsolás című versét, melyben felkészült a gégemetszésre.
1938. februárjában eltávolították gégéje egy részét és kanült helyeztek el benne. Ekkor elvesztette a hangját, és füzetlapokon, papír cetliken írta le a közlendőit, kérdéseit, írásban beszélgetett. Március végétől már időnként meg tudott szólalni, aztán 1940-ben ismét elvesztette a hangját, rákényszerült a beszélgetőfüzetek használatára. Volt még négy hónap, amikor tudott beszélni, de 1941. áprilisától a beszélgetőfüzeteket kellett használnia.
1938-ban, a műtét után, a betegágyon írta a Jónás imáját.
1940. őszén a daganat elzárta a nyelőcső bemeneti részét, Babitsnak nyelési nehézségei lettek, gyomorszondát helyeztek el nála, és haláláig ezen táplálták.
Balázs
