Most pedig hozzáadunk egy csipetnyit a szociálpszichológia egyik klasszikusából a mai füstlevesbe.

Jelige: kognitív disszonancia.

Festinger, a kognitív disszonancia jelenségének megfogalmazója, abból indít, hogy egy ember alapvető törekvése, hogy világképe ellentmondásmentes legyen. Az a sok-sok kognitív elem, melyekből a világunk felépül, állhat egymással ellentmondásmentes (konszonáns) és ellentmondásos (disszonáns) kapcsolatban. Akkor beszélhetünk disszonanciáról, ha a köztudatban élő ideológiai, erkölcsi, logikai beidegződések alapján az egyik elemből egy azzal ellentmondó elem következik. Konkrétumokra lebontva ilyen az, amikor a „dohányzás káros az egészségre” elem után „én dohányzom” elem következik. Ez lenne a kognitív disszonancia jelensége, és ilyen egymásnak ellentétes elemek találkozásakor bizony feszültség keletkezik bennünk.

A leggyakrabban akkor élünk át ilyen disszonanciát, amikor döntési helyzet van, ugyanis a választás pillanatában sosem lehetünk biztosak a dolgunkban.

Itt a dilemma: Letegyem a cigit, vagy ne tegyem le a cigit?

Mindenki törekszik arra, hogy az ellentmondást következtében megjelenő feszültséget megszüntesse, lecsökkentse. A disszonanciát két féle módon lehet felszámolni abban az esetben, ha a választható alternatívák nem vonzóak a számunkra. Tehát, ha a dohányos élet már nem vonz és a nem dohányos élet pedig még nem vonz.

Amit tehetünk, hogy vagy leértékeljük választási szabadságunkat:

„Meg kell értened, hogy egyszerűen nem tudok szabadulni a cigitől. Muszáj szívnom. Nem vagyok önmagam, ha nem szívhatom.”

„Át kell látnod, hogy nem volt más lehetőségem, le kellett tennem a cigit. A lányom azt mondta, hogy az unokám születéséig ad haladékot. „

Vagy a választott alternatívát felértékeljük és annak negatív következményeit lebecsüljük:

„Ó, még hogy halált okoz. Ne viccelj velem. Nagyapám 14 éves kora óta szívta és 90 évet leélt az öreg.”

„Leszokni a cigiről, az semmiség. A sóvárgás leküzdése gyerekjáték.”

Ismerős valamelyik mondat? Te hogyan próbálod feloldani a saját ellentmondásos gondolataidat?   

Angelika

Forrás:Csepeli György(2006): Szociálpszichológia