Az 1920-as években, miután a háborúk pora elült, a dohányzás szenvedélye egyre erőteljesebben tört utat magának. Ekkoriban már nem csak a férfiak kiváltsága volt a dohányzás, hanem egyre több nő is, megítélés nélkül, szívhatta dohányfüst forró gomolyagát. Míg korábban a hölgyek dohányzását léhaságnak, pszichopata elfajulásnak, vagy pajzán provokációnak tekintették, a háború utáni időre a női szerepbe belefért már a füstölgő cigaretta is.

Az akkori filmekben és művészfotókon gyakran társult a vágyakozó női tekintet mellé egy szál égő cigaretta.

Greta Garbo 

Marlene Dietrich

Joan Crawford

A trend egyre inkább terjedt, nem maradt a filmvásznak kétdimenziós keretei között - már a nőket is szabadon rabul ejthette a dohányzás mámora.

Ebben az új hullámban találkozott a dohányzás és az erotika. Megihlette a kor festőit is, például Otto Dix egy berlini újságírónőről készített portréján is megjelenik ez a téma:

Az erotika kidomborodik a rövid szoknyában, vagy a letűrt selyemharisnyában, mindezt kíséri egy koktél és egy szál cigaretta. 

A hatás ma is érezhető. A dohányzás mellé szorosan társul az erotika hangulata. Mind a férfiak, mind a nők körében. 

Míg az 1920-as években nem volt nagy kultusza az egészségmegőrzésnek, addig mára intenzív kampányokkal próbálják visszaszorítani a dohányzást. Egy-egy program talán azt a témát célozhatná meg, hogy a dohányzás nem szexy. Vajon megvalósítható ez?

Angelika

Forrás:Dr. Veér A., Dr. Erőss L. (2000) A dohányzás rabságában. Art Nouveau Kiadó