Ült az asztalnál. Körülötte apa, anya, nagymama, nagypapa, keresztapa, nagybácsi, nagynéni, idős és még idősebb emberek, mindenféle ritkán látott rokon. Családi összejövetel volt. 

Volt leves, rántott hús és krumpli, kovászos uborka, csalamádé, cseresznyepaprika (ez csípős, ezzel vigyázzatok) volt aprósütemény, tepertős pogácsa, mindenféle furcsa alakú és állagú édesség és sósság, neki kóla, a nagyoknak bor, és házi pálinka.

Úgy hívták őt: fiatalúr. Milyen tanuló a fiatalúr? Mi lesz ha nagy lesz a fiatalúr? Van-e már kislány, akinek udvarol a fiatalúr?

Érezte, hogy ég az arca. Meleg is volt, ételszag, alkoholgőz, testek párolgása. Milyen pirospozsgás a fiatalúr, biztos sok vére van neki, mondták. 

És csak folyt a beszéd, nyúlós masszává állt össze. A fejek között nézte a tévét, a nagybajszú magyarnóta énekest.

Hazafelé nem sokat beszélt. Azért nem volt annyira rossz, ugye, kérdezte az apja. Nem volt, válaszolta. Alig várta, hogy megérkezzenek. Ment be a szobájába, gyorsan telefonált, aztán átöltözött. Mindjárt jövök, és szaladt is el. A szokott helyre, a padokhoz, ahol kevesen járnak. Ott találkozott a többiekkel.

Adjatok már egy cigit, mert mindjárt megdöglök, mondta, és vett egy szálat a felkínált dobozból.

Balázs