Pszichológusként vannak kedvenc fogalmaim. Egyetemen sok idegen kifejezést tanultunk hétköznapi jelenségek leírására. Van egy, ami nálam viszi a prímet: kognitív disszonancia redukció. Ezidáig nem találtam ettől kacifántosabb pszichológiai kifejezést, ami mindezzel együtt egy nagyon izgalmas jelenséget ír le.

Röviden: a kognitív disszonancia abból az alapvető emberi törekvésből indul ki, hogy világképünk ellentmondásmentes legyen. Az a sok-sok kognitív elem, melyekből a világunk felépül, állhat egymással ellentmondásmentes (konszonáns) és ellentmondásos (disszonáns) kapcsolatban. Akkor beszélhetünk disszonanciáról, ha a köztudatban élő ideológiai, erkölcsi, logikai beidegződések alapján az egyik elemből egy azzal ellentmondó elem következik. Konkrétumokra lebontva ilyen az, amikor a „dohányzás káros az egészségre” elem után „én dohányzom” elem következik. Ez lenne a kognitív disszonancia jelensége, és ilyen egymásnak ellentétes elemek találkozásakor bizony feszültség keletkezik bennünk. Célunk, hogy csökkentsük az ellentmondásokból származó feszültséget - ez lenne a kognitív disszonancia redukció.

Miért írom mindezt le? Találtam egy nagyon izgalmas cikket, mely szerintem briliáns példája ennek a jelenségnek. A címe: "BIZTONSÁGOSABB DOHÁNYZÁS?" A cikk írója a megfelelő antioxidáns bevitel végett javasolja, hogy fogyasszunk sok zöldséget, gyümölcsöt, illetve olajos halat. Teljes terjedelmében itt olvashatod.

Látom magam előtt a dohányost, aki a napi alma és olajos hal bevitele után rágyújt és elégedetten bólogat, hogy "Legalább az antioxidánsok megtámogatják a szervezetem..."

Hát nem szép, ahogy működnek a kognitív disszonancia redukció fogaskerekei?

kép forrása

Angelika