Az úgy kezdődik, hogy tetszik a mozdulat: a rágyújtás. Hiszen abban annyi minden van. Annyi mindent ki lehet fejezni egy rágyújtással. És ki ne akarna annyi mindent kifejezni.

A füst leszívása se rossz. Leszívhatjuk mélyen, megmutatva, hogy szembe merünk nézni a sorsunkkal, vagy csak aprókat szippantva, hogy játszunk az élettel.

És a füst kifújása. Talán az a legjobb rész. Hagyni, hogy gomolyogjon. Felhőbe burkolózni. Vagy bátran belefújni a világba.

Mindez megtetszik, mikor még nem is dohányzunk. És elkezdünk alkudozni, mint a gyakori kérdések oldal egyik kérdezője: 

Sosem dohányoztam, nem is szeretnék, de valahogy nagyon kívánom, és nem értem hogy miért. 
Ki szeretném próbálni, tetszik maga a szertartás, szóval szeretnék cigizni, de nem rászokni. Mert az senkinek se jó. Se nekem, anyagilag se, az egészségem is tönkreteszem, + szabad se leszek mert mindig kell. 
Szóval azt szeretném, hogy akkor cigizzek, amikor én akarok. 
Lehet ilyet valahogy? 
Ki az aki néha szokott cigizni. Mondjuk vesz 1 dobozzal, 1 nap elsziv 2-őt, aztán meg 3 hét után egyet. Akkor 1 hónapig nem veszi elő, stb. 
Köszönöm a válaszokat!

Tudjuk a folytatást.

Balázs

(illusztráció: innen, innen, innen)