Az öregember pizsamanadrágban és egy kiskabátban ácsorgott a ház kapujában. Nézett mindenkire, aki elhaladt az utcán. Kérem, nincs egy szál cigarettája?  Tudja a feleségem. Elvette tőlem. Nekem nem szabad. Adna egyet?

Nagyapám is titokban cigizett élete utolsó éveiben. Vittem is neki Filtol cigarettát, a zsebébe dugtam, mikor nagyanyám nem nézett oda. De aztán nagyanyám mindig megérezte rajta a füstöt.

Persze mindkét esetben mondhatták volna azt: én rágyújtok, ha akarod, ha nem.

De akkor miért nem mondták?

Mert a családi béke fontosabb, mint a cigaretta? Mert a másik féltő gondoskodása fontosabb mint a nikotinéhség kielégítése? A másik szeretete és biztonsága fontosabb, mint a dohányzás? (Persze, ha lehet egy kicsit dohányozni a biztonság elvesztése nélkül, akkor nagy a kísértés.) 

Szóval a dohányzás tiltása egyenlő a gondoskodással? Hogy fontos vagy nekem, aggódom érted?

És milyen félelmetes is lenne az a mondat, hogy: jól van, dohányozz, ha akarsz, te tudod, a te életed. 

Balázs