A profi leszokók már biztosan ismerik a leszokás kalkulátort. Csak beírod, hogy mióta nem dohányzol, mennyit szívtál korábban, és mennyibe kerül egy doboz cigi, és kiszámolja, hogy mennyit spóroltál meg. Minden nap lehet kattintgatni, és örülni a pénznek.
Balázs
A dohány nyújtotta élvezethez nem csak a cigaretta által juthatunk el. Még ott van a pipa és a szivar is.
Ebben a bejegyzésben leginkább a pipázásról szólnék. A Magyar Pipaklub Egyesület honlapja számtalan hasznos tudnivalóval lát el minket.
A pipázás folyamata gyakorlatot és hozzáértést igényel. Számtalan, egymásra épülő lépésből áll, a teljesség igénye nélkül az alábbiak lennének ezek:
pipa választás → dohány választás → pipa megtömésének összetett művelete → jöhet a rágyújtás → a tömet végigszívása → a pipa kihűlése → pipa megtisztítása
A pipázás rituáléja legalább fél órás dohányfüstös élvezetet biztosít fogyasztójának. Minél több pipázós honlapot böngészek át, annál inkább kirajzolódik egy erős, büszke „pipás-identitás”. Könnyen el lehet jutni erre a következtetésre, ha ilyen mondatokkal találom szembe magam:
"…minden dohányosok közt megkülönböztetett helyet foglalnak el a pipások.”
A pipahasználók között több téves nézet terjed a káros hatásokat illetően:
Ezek az állítások tévesek, mivel a szervezetre a pipázás van olyan veszélyes, mint a cigaretta. A csomagolástól függetlenül a dohányzás ártalmas, még ha mást is szeretnénk hinni.
Zárásképp pedig itt egy felmérés pipázós tapasztalataitokról:
ng
Adott egy kanadai férfi, Bruce Robinson, aki már két évtizede ajánl fel 1000 dollárt (kb.230.0000 forint) azoknak, akik hajlandóak leszokni a dohányzásról.
Módszere a következő: leszólítja az utcán dohányzó embert és megkérdezi, hogy hajlandó-e pénzért letenni a cigit. Abban az esetben juthat hozzá az 1000 dollárhoz, ha egy teljes évig nem gyújt rá.
Robinson mostanság egy dokumentumfilmet készít mozgalmáról. Itt egy kis ízelítő:
Te felhagynál a dohányzással ha valaki felajánlana több mint 200.000 forintot ezért?
ng
Eddig gondolhattuk azt, hogy a nikotin - bár erős függőséget okoz-, de a rákért nem felelős. Ez után a cikk után el kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan gondolkodjunk róla ezután.
A Virginiai Bioinformatikai Intézet kutatása azt igazolta, hogy a nikotin olyan mutációt képes okoz a sejtekben, amely nagyon hasonlít az úgynevezett oxidatív stresszhez, a rák egyik ismert kiváltó tényezőjéhez. Ez azt jelenti, hogy a nikotin önmagában is képes lehet hozzájárulni a rák kialakulásához.
Ha ez igaz, végig kell gondolni, hogy a nikotin pótlás megfelelő eszköz-e a dohányzásról való leszokásban. A tapaszt, rágót használók pedig csak reménykedhetnek, hogy a kutatás tévedett.
Balázs
Azt tudtátok, hogy aki nem mos fogat rendszeresen, különösen cigarettázás és/vagy alkohol után, az könnyen szájüregi rákot kaphat? Itt ez a cikk ezzel foglalkozik, és itt van ez a videó, de ezt nem ajánlom, mert ijesztő dolgokat mondanak benne.
Balázs
Forest-es vagy? Vagy Forest-telen? Vagy még nem tudod mi a fene is az a FOREST?
Ez egy pro-smoking kezdeményezés, a „Freedom Organisation for the Right to Enjoy Smoking Tobacco”-ból származik a FOREST rövidítés.
Ez a szervezet, vagy lobbicsoport, mely 1979-re datálja születését, az alábbi módon definiálja önmagát: olyan felnőttek összessége, akik a dohányélvezők, illetve olyan nem-dohányzók, akik toleránsak a dohányélvezőkkel szemben.
Mint minden öntudatra ébredt szervezetnek, hát nekik is van céljuk, azok is pontokba szedve. Hát szerepeljen itt is így.
A FOREST célkitűzései az alábbiak
A csoport felvállalja, hogy a működésükhöz szükséges anyagi támogatást a nagy dohánycégek adják, és ezzel együtt azt is hirdeti, hogy „Kérem, mi nem a dohánygyárak bábui, szócsövei vagyunk, hanem a fogyasztókat képviseljük.” Ezt vagy elhiszem, vagy nem. Engem nem győztek meg a függetlenségükről, mert akitől dől a lé, az valamennyire beleszól a döntéshozásba (a saját szkepticizmuson hangja szólalt fel most).
Annyi biztos, hogy a szervezet aktív és jelen van számos olyan fórumon, ahol lehet hatást gyakorolni: lobbizik, médiában szerepel, publikál, felszólal, eseményeket szervez. Például a mai napon, június 24-én „Smoke on the water” címen a szervezet közös Londonos-dohányos sétahajókázásra invitálja a pro-smokereket, ami teljesen ingyenes.
Aki szeretne egy kis erőlevest – vagy inkább füstlevest – kapni, és erősíteni a dohányos identitását, akkor látogassa gyakran a Forest honlapját és/vagy facebook csoportját.
ng
Azt írja a Világgazdaság, hogy az elmúlt tizennégy évben majdnem 275 ezer ember halt meg Magyarországon a dohányzás miatt.
A dohányzó férfiak száma 8 százalékkal csökkent, a nőké 5 százalékkal nőtt.
A 25-49 évesek között mindkét nemnél csökkent a dohányzók aránya, az 50-en felüli nőknél viszont nőtt a dohányzók száma.
Kutatók szerint a női életstílus „elférfiasodása”, a nemi szerepek elmosódása állathat annak hátterében, hogy egyre több a dohányos nő.
A Népszabadság arról ír, hogy a 18-35 éves korosztályban csökkent a napi cigarettafogyasztás, az idősebb korosztálynál viszont nőtt. A dohányosok 73 százaléka már próbált leszokni, 46 százalékuk többször is, sikertelenül. A 36-55 év közötti korosztály próbálkozik leginkább a leszokással.
Balázs
Ismerős ez a mondat? Biztos szembetalálkoztál már olyan ismerőssel, aki meglepődve tette fel a kérdést: „Te dohányzol? Nem is tudtam rólad…”
Erre érkezhet a nyugtató válasz: „Nem, nem, én csak alkalmanként dohányzom, csak társaságban…”
A „társas dohányzó” egy létező fogalom, Dr. Joseph DiFranza az alábbi jellemvonásait gyűjtötte össze:
Ezeknek a feltételeknek nagyon ritkán lehet megfelelni. „Vérbeli” szociális dohányos olyan ritka, mint a fehér holló. Legtöbbször a hamis kontrollérzetben lehet megbukni. A dohánymentes napok, hetek mintha bizonyítékul szolgálnának arra, hogy „Én nem vagyok dohányos.” Valójában azonban ezekben a füstmentes periódusokban megjelenik a sóvárgás a nikotin után, egyre fokozódik a nyomás és végül csak belekeveredünk olyan helyzetbe, hogy rágyújthassunk.
DiFranza feltételezése szerint az autonómia elvesztése fordítja át az egyént a szociális dohányzásból a függő dohányzásba.
Vajon hogyan definiálod magad? Szociális dohányos, vagy mezei dohányos vagy? Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket, és eldöntheted, hogy mennyire vagy „rákapva” a nikotinra.
1. Megpróbáltad már valaha abbahagyni a dohányzást, de nem sikerült?
2. Azért dohányzol most is, mert nagyon nehéz abbahagyni?
3. Érezted már úgy, mintha Te is rabja lennél a dohányzásnak?
4. Éreztél már valaha erős cigaretta utáni sóvárgást?
5. Érezted már annak a nyomását, hogy tényleg szükséged van egy szál cigire?
6. Nehezedre esik megállni, hogy rágyújts, olyan helyeken, ahol nem kellene?
Amikor már egy ideje nem gyújtasz rá, akkor...
7. …érzed-e, hogy nehéz koncentrálni?
8. … érzed-e, hogy feszültebb vagy?
9. … érzel-e erős vágyat arra, hogy rágyújts?
10. …érzel-e szorongást, nyugtalanságot vagy aggodalmat?
Minél több igenlő választ adsz a fenti kérdésekre, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy már rég túlhaladtál a szociális dohányzás határain.
DiFranza szerint a nikotinfüggőség kialakulásának leírható lépései vannak. Az első stádium még tünetmentes állapot. A következő szakasz címe lehetne a „várakozás”, amikor először felbukkan a dohányzás utáni enyhe vágy. Az utolsó előtti lépcsőfok jellemzője a sóvárgás, amikor kemény erőfeszítésekbe kerül, hogy ne a cigarettázás körül forogjanak az egyén gondolatai. Az utolsó stádiumban, a függőségben már elképzelhetetlen a füstmentes, dohánymentes hétköznapi létezés. Ezt a folyamatot nehéz tudatosan követni. Leginkább már csak a 3. szakaszban kapunk észbe, de akkor már túl sok erőfeszítést igényel a folyamat visszafordítása.
Valahol az lenne a cél, hogy felvállaljuk az „Én csak alkalmi dohányos vagyok…” súlyát. A szociális dohányzást önmagában könnyű takaróként magunkra húzni. A kutatások is arra mutatnak, hogy a veszélyei megvannak, érdemes ezeket szem előtt tartani, mikor magunkat nyugtatjuk azzal, hogy csak alkalmi fogyasztók vagyunk.
ng
Az első leszokási kísérletem akkor futott zátonyra, mikor (három napos absztinenciával a hátam mögött, sóvárogva egy szál cigi után) megnéztem a Die Hard első részét. Azt, amiben Bruce Willis végigdohányozza a filmet, egy-egy életveszélyes helyzet után/előtt/közben elszív egy cigarettát, és látszik rajta: ez most jól esik. Ezt már nem bírtam tovább, én is rágyújtottam.
A többi kudarc a baráti beszélgetések, sörözések közben történt, ahol mindenki fújta a füstöt, és igen elégedett volt tőle, csak én éreztem magam egyre rosszabbul. Mint aki kimaradt valami jóból, és már soha többet nem lehet része benne. És hiába fogadkoztam, hogy én már nem dohányzom, a belső kontroll némi feloldódása után nyúltam is a cigisdobozért, hogy aztán másnap szomorúan tudomásul vegyem: megint nem sikerült.
A leszokás nehéz kérdése, hogyan viszonyuljunk a dohányzás látványához. Mit tegyünk dohányosok között? Függesszük fel a nehezen megszerzett absztinenciát egy-egy estére, vagy tartsuk magunkat az elhatározásunkhoz? Egyáltalán: a leszokás időszakában menjünk-e dohányos társaságba? Mit gondoltok?
Balázs
Sziasztok!
Mi itt arra készülünk, hogy a dohányzásról beszélgessünk.
Van kedvetek?
Angelika és Balázs