A kezdetek
Az első szál cigimet akkor szívtam el, amikor a haverokkal elmentünk kocsmázni munka után. Épp arra terelődött a szó, hogy ki mióta dohányzik. Az én történetem nagyon egyszerű volt: „Én még soha nem gyújtottam rá.” Ezután megváltoztattam a történetem.
Nem vagyok dohányos.
Majd a következő együtt-sörözős alkalmakkor már belefért az estébe, hogy olykor-olykor elszívtam egy-egy szálat, csak amikor jól esett. És hát jól esett: minden egyes lélegzettel egyre inkább éreztem, ahogy a nikotin szétárad a testemben. Az ujjaim bizseregtek, kellemes volt. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat.
Nem vagyok dohányos.
Egy éve már, hogy elszívtam az első szál cigimet. A kollégák hívtak le pihenőzni. „Gyere, szívjunk egy kis friss levegőt.” Nem álltam ellen a szünetelés lehetőségének.
- Dohányzol?
- Nem, nem, csak néha szoktam a haverokkal.
- Rágyújtasz?
- Rágyújthatok, úgy is olyan nehéz napunk volt. - Jóízűen nevettünk és szívtunk.
Nem vagyok dohányos.
Nagyon felhúztak ma, ez a sok ügyfél, és mindegyiknek más gondja van. De jó lesz rágyújtani a szünetben…
Nem vagyok dohányos.
Ma este megint kimegyünk a barátokkal kocsmázni. A születésnapomat ünnepeljük. Elmentem egy dohányboltba, gondoltam ma megajándékozom magam egy doboz jó minőségű cigivel. Davidoff alá nem adok. Mosolygok magamban, hogy milyen sznob lettem erre a korra. Ezt fogom kínálgatni a többieknek – fordult a kocka.
Nem vagyok dohányos.
Reggeli kávé és cigi. Jól indul a nap. Ma péntek van, remélem, hogy ma nem ez lesz az utolsó szál cigim.
Vajon dohányos vagyok?
Elaludtam. Rohanva főzöm a kávém, rohanva öltözködöm, rohanva húzom a cipőm, rohanva meggyújtom a cigim. Megdöbbenve veszem észre magam az előszobám tükrében.
Látok egy fiatal felnőttet, aki ziláltam, szétesve próbálja felhúzni a cipőjét, és közben kilóg egy égő szál cigaretta a szájából.
Megáll a pillanat, megáll a folyamat, megáll a gondolat, megállok én magam is, közben ráeszmélek, hogy már dohányos vagyok.
Angie
