A függőség örök?
Seebohm Rowntree brit szociológus 1951-ben publikált English Life and Leisure című könyvének egyik fejezete a dohányzásról szól. Akkoriban a férfiak 80, a nők 42 százaléka dohányzott. Három kis részlet a fejezetből:
Gyári mesterember. Kora 35 év. Napi 20 szál cigarettát szív. Nem engedhet meg magának ennyit, mert nős, két gyermekkel, de képtelen meglenni nélküle. Többször megpróbálkozott a leszokással, de annyira ingerlékeny lesz, hogy magánéletét is ellehetetleníti, így a felesége kérleli, hogy kezdjen el újra dohányozni.
Középosztálybeli háziasszony. Régebben napi 50 szálat szívott, de nagy nehézségek árán lement napi 25-re. A napi 25 szálból amennyit csak lehet, megtart estére, hogy ne legyen ingerlékeny, mikor a férje otthon van.
27 éves hivatalnok. Napi 5 schillinget költ cigarettára. A hét közepére sokszor annyira kifogy a pénzből, hogy a reggeli tea és pirítós az egész napi élelme. Azt mondja: "Rengetegszer maradtam étel nélkül a cigaretta kedvéért, de soha nem maradtam cigaretta nélkül az étel kedvéért".
A korok jönnek-mennek, a függőség marad.
Balázs
(Forrás: Griffith Edwards: Az "anyag" természete Napvilág Kiadó, 2006)