Én csak alkalmi dohányos vagyok...
Ismerős ez a mondat? Biztos szembetalálkoztál már olyan ismerőssel, aki meglepődve tette fel a kérdést: „Te dohányzol? Nem is tudtam rólad…”
Erre érkezhet a nyugtató válasz: „Nem, nem, én csak alkalmanként dohányzom, csak társaságban…”
A „társas dohányzó” egy létező fogalom, Dr. Joseph DiFranza az alábbi jellemvonásait gyűjtötte össze:
- kevesebb, mint napi 5 szál cigit szív,
- nem igényli, hogy minden nap rágyújtson,
- feltételezi, hogy tudja irányítani a cigaretta-szükségletét.
Ezeknek a feltételeknek nagyon ritkán lehet megfelelni. „Vérbeli” szociális dohányos olyan ritka, mint a fehér holló. Legtöbbször a hamis kontrollérzetben lehet megbukni. A dohánymentes napok, hetek mintha bizonyítékul szolgálnának arra, hogy „Én nem vagyok dohányos.” Valójában azonban ezekben a füstmentes periódusokban megjelenik a sóvárgás a nikotin után, egyre fokozódik a nyomás és végül csak belekeveredünk olyan helyzetbe, hogy rágyújthassunk.
DiFranza feltételezése szerint az autonómia elvesztése fordítja át az egyént a szociális dohányzásból a függő dohányzásba.
Vajon hogyan definiálod magad? Szociális dohányos, vagy mezei dohányos vagy? Tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket, és eldöntheted, hogy mennyire vagy „rákapva” a nikotinra.
1. Megpróbáltad már valaha abbahagyni a dohányzást, de nem sikerült?
2. Azért dohányzol most is, mert nagyon nehéz abbahagyni?
3. Érezted már úgy, mintha Te is rabja lennél a dohányzásnak?
4. Éreztél már valaha erős cigaretta utáni sóvárgást?
5. Érezted már annak a nyomását, hogy tényleg szükséged van egy szál cigire?
6. Nehezedre esik megállni, hogy rágyújts, olyan helyeken, ahol nem kellene?
Amikor már egy ideje nem gyújtasz rá, akkor...
7. …érzed-e, hogy nehéz koncentrálni?
8. … érzed-e, hogy feszültebb vagy?
9. … érzel-e erős vágyat arra, hogy rágyújts?
10. …érzel-e szorongást, nyugtalanságot vagy aggodalmat?
Minél több igenlő választ adsz a fenti kérdésekre, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy már rég túlhaladtál a szociális dohányzás határain.
DiFranza szerint a nikotinfüggőség kialakulásának leírható lépései vannak. Az első stádium még tünetmentes állapot. A következő szakasz címe lehetne a „várakozás”, amikor először felbukkan a dohányzás utáni enyhe vágy. Az utolsó előtti lépcsőfok jellemzője a sóvárgás, amikor kemény erőfeszítésekbe kerül, hogy ne a cigarettázás körül forogjanak az egyén gondolatai. Az utolsó stádiumban, a függőségben már elképzelhetetlen a füstmentes, dohánymentes hétköznapi létezés. Ezt a folyamatot nehéz tudatosan követni. Leginkább már csak a 3. szakaszban kapunk észbe, de akkor már túl sok erőfeszítést igényel a folyamat visszafordítása.
Valahol az lenne a cél, hogy felvállaljuk az „Én csak alkalmi dohányos vagyok…” súlyát. A szociális dohányzást önmagában könnyű takaróként magunkra húzni. A kutatások is arra mutatnak, hogy a veszélyei megvannak, érdemes ezeket szem előtt tartani, mikor magunkat nyugtatjuk azzal, hogy csak alkalmi fogyasztók vagyunk.
ng
