Nem mai hír, de megosztom veletek Barry Chappell történetét.

Ő tizenöt éve, mikor megszületett a fia úgy döntött, hogy abbahagyja a dohányzást és nikotinos rágókat fog rágni helyette. 2006-ban, egy hosszú repülőúton nem tudta kidobni a használt rágóit, ezért gyűjtögette, és mire a repülő leszállt elhatározta, hogy megcsinálja a világ legnagyobb nikotinos rágóját. Sikerült neki.

A 2012-ig felhalmozódott körülbelül 95200 darab használt rágót nagy gombóccá gyúrta.

A gombóc 79.5 kiló, az átmérője 157,5 centi.

Azt nem tudni, azóta sikerült-e leszoknia a nikotinos rágóról.

Balázs

Michelle Siu, dokumentumfotós, képein keresztül bemutatja a nagyvilágnak Indonézia dohányfüst mámorában úszó gyermekeit.

A teljes fotósorozatot megtekinthetitek az alkotó honlapján.

A témához tartozó leírásból megtudhatjuk, hogy Indonéziában, a 2013-as WHO felmérés alapján, az emberek 67%-a dohányzott, és a fiatalabb korosztály nagy számban képviseltette magát a dohányosok között (2010-ben majdnem félmillió 10 és 14 év közötti gyerek volt nikotinfüggő).

Michelle Siu reménye ezzel a munkával nem csak a figyelemfelhívás és a tájékoztatás lenne. Szándékában áll olyan tényezőre is rávilágítani, mely Indonézia és a dohányzás kapcsolatában létfontosságú lehet:

Miért van ez?

Angie

Forrás

Ismeritek Hankiss Elemér: Az ezerarcú én című könyvét?

Az egyik fejezetben azt vizsgálja, hogyan rakjuk össze az énünket reggel, ébredés után. Mert éjszaka a nappali személyiségünk szétzilálódik, darabjaira hullik. A reggeli készülődésnek, a szokásainknak, rítusainknak az a feladatuk, hogy "összeszedjük magunkat".

Fontos én-összerakó funkciója van minden olyan tevékenységnek, amit reggel végzünk: a kávézásnak, a zuhanyzásnak, a tükörbe nézésnek, a fogmosásnak, a tornának, a fésülködésnek, az illatszereknek…

És a reggeli első cigarettának.

Erről ezt írja Hankiss:

„A gyufa fellobanó lángja az első barátságos és meleg fény egy még hideg és idegen világban. A formáttlanná zilálódott éjszaka után a cigarettára gyújtás szertartása is azzal az érzéssel töltheti el az embert, hogy az élet formái, mozdulatai, szép ívei újrateremthetők. Az elegáns mozdulatok kezdik újra felépíteni az ember énjét és önbizalmát. Az áttetsző kék füst filozófikusan fölfelé gomolyog, azt sugallva, hogy a világ tele lehet különös és gyönyörűséges titkokkal, hogy az élet több, mint puszta fizikai létezés; a világ nem a zűrzavar, hanem a harmónia, a szépség, a szellemiség világa.”

                          John Huggett: Woman in mirror smoking a cigarette.

De mi történik mindeközben a szervezetünkben? 

A nikotin 7-19 másodperc alatt jut a tüdőből a vérrel a központi idegrendszerbe. Tehát az első slukk után rögtön hatni kezd. Az agy nikotinkoncentrációja gyorsan megnő, majd 20-30 perc elteltével csökken, mert a nikotin megoszlik a szervezet más szövetei között. A szervezetünkben a nikotin koncentrációja 2 óra alatt csökken a felére.

A nikotinmolekula hozzákötődik az idegsejt felszínén található nikotinos acetilkolin receptorokhoz, ami a dopamin kiáramlását eredményezi. (A dopaminnak fontos jutalmazó funkciója van, erről itt olvashattok.) Ha egy ilyen kötés kialakult, akkor az a receptor már nem képes újabb nikotint megkötni, átmenetileg érzéketlenné válik. Ezért aztán az újabb nikotin bevitel már nem jár olyan frenetikus hatással. (De a sejtek felszínén újabb receptorok alakulnak ki, tehát ha a dohányos még több nikotint visz be a szervezetébe, számíthat még egy kis jutalmazásra.)

Az éjszaka során a nikotin alaposan kiürül a szervezetből, az idegsejtek felszínén regenerálódnak a receptorok és ismét érzékennyé válnak a nikotinra. Vagyis a reggeli első cigaretta teljes mértékben kiváltja a nikotin pozitív hatását. 

Nem véletlen, hogy a Fagerstrom nikotinfüggés teszt első kérdése így hangzik: A reggeli felébredést követően mikor szívja el az első cigarettáját? A teszt kitölthető online, és kapsz egy rövid kiértékelést itt.

Balázs

Ha jobban el szeretnél mélyedni a témában, ajánlom Az addiktológia alapjai című könyvet. 

Akik a fontolgatás előtti szakasznál tartanak, azoknak nincs szándékukban változtatni. Gyakori jelenség, hogy még azt sem látják be, hogy bármi probléma lenne.

Az egyén környezete viszont már látja a problémát, csak önmagam nem hajlandó ezt észrevenni. Itt még ellenáll a változásnak és tagad. Az, aki ebben a szakaszban van, általában a környezetéről panaszkodik, az őt körülvevő embereket szeretné megváltoztatni.

A problémák forrásául leginkább külső dolgokat nevez meg, mint például a genetika, a társadalom, vagy a „sors”.

A fontolgatás előtt gyakran bukkanhat fel a csüggedés érzése. A következő szakaszba való átlépés ellensége lehet a feladás és a beletörődés. Hiedelmekkel bástyázza körül magát az ember („Én már mindent megpróbáltam”). Lekicsinyíti a problémát – bagatellizál. Vagy épp talál olyan kifogásokat, magyarázatokat, amelyek alátámasztják a viselkedését.

Valamiért sokan maradunk ebben a szakaszban, de mi az, amit nehéz elengedni, és a következő lépcsőre lépni?

A fontolgatás előtti szakasz biztonságosnak tud tűnni: itt nem érhet kudarc, nem sürget az idő, nincs bűntudat (hisz még a probléma sincs meg), nincs felelősség és nincs társadalmi nyomás. Számtalan nézet hangoztatja, hogy ha elég erős a szenvedésnyomás, akkor a változás elindul. De tényleg meg kell várni, míg kritikussá fordul a helyzet?

Az én anyai nagyapám két szívinfarktus után tette le a cigit egyik napról a másikra. Még kicsi voltam, amikor ez megtörtént, de ha beszélhetnénk vele, akkor számtalan dolog között azt is megkérdezném, hogy miért pont a második infarktusa után váltott? Mi zajlott le benne akkor, ami az első után például nem?

A tudomány arra is erősít rá, hogy hatékonyabb a kezelés és a változás maga, amíg a probléma nem ólomsúlyként telepedik ránk, hanem még megrágható kupacnak látjuk.

Nagyon tetszett Prochaska megfogalmazása arról, hogy hogy lehet ebből az állapotból kimozdulni:

„Az, hogy a fontolgatás előtti szakaszból a fontolgatás szakaszába lépjünk át, általában olyan fejlődési és környezeti erőknek köszönhető, amelyek fölött nincs igazán hatalmunk.”

Ilyen erő lehet, akár egy születésnap. Megfigyelték, hogy a negyvenedik születésnap előestéjén megnő a halandóság tudata, ami a kultúránkban erősen hat a változási hajlandóságunkra. A leszokás vágya is leginkább a negyvenes éveik felé közeledő személyekben fogalmazódik meg. Vannak olyan élethelyzetek, amelyek szintén facilitálhatják a változást, pl.: házasságkötés, vagy épp a válás, gyerek születése, szőlő elvesztése, stb. Jöhetnek olyan külső kényszerítő erők, amelyek elősegítik a következő szakaszt. Jó példa erre a társadalmunk, amely üzenetek fogalmaz meg és közvetít:

• „A dohányzás káros az egészségre.”
• „A passzív dohányzás káros.”
• „Ciki a cigi.”
• „Kérem, ne fújja az füstöt az arcomba!”
• „ Tilos dohányozni a megállóban, az étteremben, az intézményben, a kisvasúton, stb.”

Jöjjön pár olyan eszköz, mely a fontolgatás előtti szakaszban hasznos tud lenni:

• Tudatosítás

Elsőként érdemes tudatosítanunk azokat a hárításokat, (magyarázat: a hárítások lehetőséget teremtenek arra, hogy ideiglenesen elkerüljük mindazt, amivel nem tudunk szembenézni) melyek a változásunk útjában állnak. Ez a lépés nem hoz hirtelen előrelépést, de kikerülhetetlen, ha a változás felé haladnánk. Ráadásul ezeket a hárításokat felváltva, kombinálva tudjunk használni – szóval ha egyet megtalálunk, akkor még nem biztos, hogy végeztünk a tudatosítással.

• Segítő kapcsolatok

Fontos szerepet játszanak a hárítások felszámolásában az emberi kapcsolataink. Egy külső személy külső szempontokat tud adni, és ez ebben a szakaszban előre lendítheti a folyamatot.

• Társadalmi könnyítések

Legjobb példái az önsegítő csoportok, melyek több szinten hatnak: egyrészt magát a tudatosítást és a probléma felvállalását segítik elő, másrészt ezek a csoportok olyan közeget adnak, amelyekben minden résztvevő megőrizheti méltóságát, elfogadják és befogadják.

Ismerős számodra ez a stáció?

Jövő héten ismét jelentkezek, és folytatom a fontolgatással. Addig még lesz idő megemészteni, meghallani ezt a bejegyzést.

 Angie

Forrás: Carlo C. DiClemente, John C. Norcross, James O. Prochaska: Valódi újrakezdés (2009).

Előzmények:

1. Változás Prológus
2. Változás alapanyagok
3. Változás szakaszai

 1.

A nő a peronon állt és dohányzott. Szívta a cigarettát, majd a csikket elpöckölte. Aztán rágyújtott egy másikra. Körülötte mindenki némán viselte. Oda se néztek. A hangosbemondó megszólalt: az állomás egész területén tilos a dohányzás. A nő arca ragyogott. Egyedül érte, csakis érte zengett a tér. Elérte célját.

2.

- Mi a jó a dohányzásban?
- Akkor látom a lélegzetemet.
- És abban mi a jó? 
- Érzem, hogy vagyok.

Balázs

Ma újra indul a tanítási időszak. Legyen ma fókuszban az ifjúság.

Ha a fiatalok és a dohányzás témájára akarunk ránézni, akkor a prevenció elkerülhetetlen. Találkoztatok már a "Ciki a cigi" kampánnyal?

A honlapot az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) gondozza. Három korosztályt próbál megcélozni, lefedve ezzel az 5 és 20 év közötti fiatalokat.

A honlap olyan témaköröket dolgoz fel, mint a dohányzás története, egészséges életmóddal kapcsolatos döntések és választások, szociális befolyásoló tényezők, dohányzás okozta betegségek, a passzív dohányzás káros hatásai, a függőség, környezeti és gazdasági hatások, a cigaretta összetétele és a nemdohányzó életforma előnyei, stb.

Próbálkoznak a korosztálynak megfelelő stílusban kommunikálni.

Ha tinik, akkor a randi:

Ha kicsit, akkor jöhet egy mese.

A netet böngészve nehéz találni a program eredményességével kapcsolatos független véleményt. Az viszont kirajzolódik, hogy beleivódott a gondolatba a "ciki-a-cigi" szókapcsolat. 2009 tavaszán készült egy vizsgálat (az OEFI megbízásából), mely hatékonynak, sikeresnek találta a programot, mert felkeltették a bevont gyerekek érdeklődését, alaposabb ismeretük lett a dohányzásról és annak káros hatásairól.

Ciki a cigi? Mond el Te is a véleményed a kampányról! Résztvevő voltál? Vagy előadó? A gyerekedtől hallottad? Szüleid unszolnak, hogy böngészgesd a honlapot?

Angie

Tegnap reggel újranéztem az Egészséges Erotika című filmet. Van, aki nem ismeri? Ha van, akkor itt tájékozódhat.

Mi másra figyel fel egy dohányzós blog egyik szerkesztője, mint a dohányos jelenetre egy filmklasszikusban. Hála lelkes feltöltögetőknek a teljes film megtalálható a youtube-n. Külön belinkelem Nektek ide azt a részt, ahol megjelenik a dohányzás.

Itt a teljes film :

Most nem kezdenék bele egy filmelemzésbe és abba, hogy bárkit meggyőzzek arról, ami amúgy is egyértelmű, hogy ez a film zseniális. Bárhányszor látom.

Aki látta már ezt a filmet, akkor az azért nézze meg. Aki meg még nem látta, akkor az azért. The End.

Angie

Este elszívtad az utolsó szál cigidet és a holnapra gondoltál. Holnap lesz az első napom. Holnaptól nem gyújtok rá.

Milyen volt az első napod? Az első napod cigaretta nélkül. Milyennek képzelted? Milyennek tervezted? Milyen lett végül az a bizonyos nap?

Ez a blogbejegyzés szolgáljon egy felületként. Ide megírhatod.

Megírhatod magadnak, megírhatod másnak.

Angie

Gyűlölöm, hogy vagy és akarlak. Mindez a te hibád. Minden jobb volt addig, amíg nem ismertelek. Addig éltem az életem. Majd egyszer csak beszöktél hozzám. Megváltoztattál. Egyre többször találkoztunk. Egyre jobban akartalak. Egyre jobban. Ma már nincs napom nélküled. Ma már részem kell, hogy légy. Nem hagyhatsz el. Nem mondhatod azt, hogy „majd jövök”. Már maradnod kell. Már maradnod kell.

Nem tudom azt mondani, hogy menj el.

Nem tudom azt mondani, hogy menj el?

Nem tudom megmondani, hogy menj el.

Nem tudom megtenni, hogy elengedjelek.

Angie

Biztos ismeritek a kis herceg és az iszákos párbeszédét Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéből. Kicsit átírtam, azt hiszem, így is működik.

 A következő bolygón egy dohányos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget. Ott találta a dohányost egy teli hamutartó meg egy doboz cigaretta előtt.

- Hát te mit csinálsz itt? – kérdezte tőle. 
- Dohányzom – felelte gyászos képpel a dohányos. 
- Miért dohányzol? – kérdezte a kis herceg. 
- Hogy elmúljon – felelte a dohányos. 
- Mi? – tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta. 
- Ez az ingerültség. Levertség. Sóvárgás – felelte a dohányos és lehajtotta a fejét.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Ezeket miért érzed? – kérdezte.
- Mert dohányzom - vágta el a további beszélgetést a dohányos, és mélységes hallgatásba süllyedt.
A kis herceg meghökkenve szedelőzködött. "Bizony, bizony - gondolta út közben -, a fölnőttek rettentően furcsák."

Balázs

Megfigyelted már, hogy melyek azok az ingerek, melyek kiváltják a dohányzás utáni sóvárgást? Ezek tanult dolgok, mint Pavlov kutyájánál a nyálelválasztás elindítása egy mesterséges ingerre. A klasszikus kondicionálás világát szeretném Nektek bemutatni.

Most visszamegyünk egész a 20. század elejére, Pavlov laboratóriumába.

Van a kutya, aki ha kiszagolja a kaját, akkor elindul a nyáltermelése. Ez egy ösztönös reakció. Majd Pavlov beiktatta a lámpát, mint semleges ingert: tehát jött a kaja illata (az eredeti kísérletben húsliszt volt), amire beindultak a nyálmirigyek. Ezután felkapcsolták a lámpát, majd adtak ebből a húslisztből a kutyának, és kialudtak a fények. Sokszori együtt járás után már a lámpa fényére is beindult a nyálelválasztás, mert a kutya tudta, hogy akkor hamarosan kajához jut. A tanulási folyamat nélkül ez a feltételes válasz nem születik meg.

Így van ez a hétköznapi ingerek és sóvárgás között. A kávé-cigi erre egy jó példa. Éltél olyan életet is, amikor a kávé önmagában is jó volt. Aztán beköszöntött az életedbe a dohányzás és elkezdtél a reggeli kávé mellé elszívni egy szál cigit. Ezt napi szinten ismételted. A kávé ilyen módon vált olyan ingerré, mely kiváltja a vágyakozást a cigi után. De számtalan jó példa van erre:

• reggel az az első dolgod, hogy rágyújtasz
• kaja után jól esik egy szál cigi
• ha ideges vagy, akkor rágyújtasz
• alkalmi dohányosként, ha alkoholt iszol, akkor dohányzol
• amikor elindulsz munkába
• amikor kilépsz a munkahelyedről
• amikor a főnököd felhív
• amikor a főnöködet felhívod
• amikor leszállsz a villamosról
• amikor esik, amikor fúj
• amikor süt a nap

Bármilyen helyzet válhat olyan ingerré, melyre rátanulod a dohányzást. A sok együtt járás következtében már maga a helyzet is kiváltja annak a kínzó érzését, hogy rá kéne gyújtani. Ezek a ingerek nehezítik a leszokást, mert beindítják, vagy felerősít a sóvárgást.

Nem kell aggodalmaskodni, ezek nem örökérvényű dolgok. A kioltás jelensége biztasson minden leszokni vágyót. Pavlov kísérletéhez visszatérve, megfigyelték, hogy ha a folyamatból ismételten kihagyják a lámpa felkapcsolását, akkor egy idő után a nyálelválasztás sem indul be erre az ingerre. Ezt nem úgy kell értelmezni, hogy valamilyen korábbi állapotba jut vissza, és meg nem történté teszi a korábbi tanulást. Inkább az a helytállóbb, hogy történik egy újfajta tanulás: a kaja és a lámpa hiánya között kapcsolat keletkezik az emlékezetben. A kávé és a meg-nem-gyújtott cigi lenyomata marad meg benned, és sokszori ismétlés után kioltódik a sóvárgás. 

Angie

Forrás: Atkinson&Hilgard (2005): Pszichológia  

Ma pedig következik a Változás Saga harmadik része.

Ahogy ígértem ma a változás szakait fogom nagy vonalakban bemutatni. Ahogy azt már többször említettem e sorozat alapjául a Prochaska és Diclemente által megfogalmazott modell szolgál.

Amit még így elöljáróban fontos tudni, hogy a változás szakaszai egymásra épülnek, egyik lépcsőről lépünk át a másikra. Minden szakasznak megvannak a feladatai, amelyeket el kell végezni, mielőtt a következő szakaszba lépne az ember.

Íme, ezek lennének a változás szakaszai:

1. Fontolgatás előtti szakasz - Nincs igény viselkedésváltoztatásra. Helyette a tagadása van annak, hogy bármi probléma lenne.
2. Fontolgatás - Annak elismerése, hogy van valami gond, és elkezdesz gondolkodni a megoldáson.
3. Felkészülés - Utolsó előkészületek a cselekvés előtt. A változás szándékának felvállalása, elköteleződés a cselekvés mellett.
4. Cselekvés - Bevezetésre kerülnek a változások. Abbahagyod a dohányzást. Ez a szakasz a leglátványosabb a külvilág szemszögéből.
5. Fenntartás - Kihívások időszaka ez, amikor meg kell erősíteni mindazt a sikert, amit az ezt megelőző szakaszokon elértél. Meg kell akadályozni a megingást és a visszaszokást.
6. Befejezés - Amikor már nem csábít, nem fenyeget a régi probléma. Kiépül a töretlen bizalom abban, hogy nem következhet be a visszaesés.

Ezek lennének a szakaszok, de ne zavarjon össze minket a modell letisztultsága. A változás szakaszai nem ilyen következetes, szép katonás lépésekben jönnek egymás után. Lehetséges, de nagyon ritka.

Az apa egy szép vasárnapon leültei tizennégy éves fiát az asztalhoz, tölt neki egy pohár bort, és sodor neki egy cigarettát. A fiú kollégiumba megy, elkezdi az önálló életet. Az apa ellátja jó tanáccsal, azt mondja: vigyázz magadra, meg hogy ember légy fiam.

Mi ez, ha nem egy férfivá avatási rítus? És egy férfi iszik és dohányzik, ugye?
Úgy lesz belőle ember.

És az általános iskolás és a középiskolás gyerekek "amikor elvégzik az iskolát, ezzel köszönnek el egymástól, az iskolától, a tanároktól, lépnek tovább, esetleg lesznek kollégisták, lépnek tovább a nagybetűs életbe." 

 Magyarázzam még?

Balázs

Régen:

Most:

Balázs

A dohányzás és a genetika közötti kapcsolatot több mint 50 éve vizsgálják. Ahogy halad előre a technológia fejlődése, úgy egyre precízebb műszerek állnak a kutatók rendelkezésére.

A dopamin nevezetű neurotranszmitter keltette fel a gondolkodók figyelmét, ugyanis a nikotin megerősítő hatása részben annak köszönhető, hogy megnöveli a dopaminszintet a szinapszisokban. A szervezetünk dopaminra adott reakcióit, illetve a szinapszisokban lévő dopaminkoncentrációt a dopaminreceptor gének (DRD2) és a dopaminszállító gének (SLC6A3) határozzák meg. Ezen gének különböző variációi kapcsolatban állnak a nikotin megerősítő hatásával.

Tehát, ha ennek a két génnek adott változata következtében a szinapszisokba több dopamin jut, akkor kisebb a dohányzásra való rászokás valószínűsége. Illetve megtalálták az SLC6A3 génnek olyan változatát is, mely megléte esetén a dohányzók könnyebben fel tudnak hagyni káros szokásukkal.

Mire jó ez a tudás? Miért érdemes a genetikát is belevonni ebben az egész témába?

A kutatók reményeiben szerepel az is, hogy a genetikai háttér ismeretében a veszélyeztetettség felismerése egyszerűsödik, illetve leszokást segítő gyógyszerek kifejlesztése is fellendülhet.

Saját részről elmondhatom, hogy amikor ilyen híreket olyasok, akkor mindig eszembe jut a Gattaca című filmklasszikus. Egy elképzelt világ, ahol születésed pillanatában kiderül, hogy meddig élsz, miben és mikor fogsz valószínűleg meghalni. Valószínűleg. A film főszereplőjének reménye és harca a genetikája ellen ebbe a valószínűségbe sűrűsödik bele.

 Angie

Forrás: Atkinson&Hilgard (2005): Pszichológia  

A dohányzás öl? Igen. De nem félek, mert dohányzom.

Ez a szörnyű paradoxon az üzenete ennek a reklámnak, és talán azért olyan hatástalanok (vagy mérsékelten hatásosak) az elrettentésre építő dohányzás ellenes kampányok, mert a dohányos ebben a paradoxonban gondolkodik. Fekete tüdő, rákos gége? Gyújtsunk rá és akkor elmúlik ez a szörnyű félelem. 

Ha leszokóban vagy, a leszokást fontolgatod, gondolkozol rajta, az azt jelenti, hogy kezdesz átlátni ezen a rendszeren. Kezd meggyógyulni a gondolkodásod. Persze, vissza is eshetsz, de akár ki is tarthatsz mellette. 

 
Kellemes gyógyulást kívánok!

Balázs

Tették már fel Neked állásinterjún az alábbi kérdést:

"Saját bevallása szerint Önmagát dohányosnak, vagy nem dohányosnak tartja?"

Micsoda körbetekert kérdés. A kérdezőt nem a Te egészségügyi állapotod, vagy egészségpolitikai elképzelésed izgatja, elsősorban. Erre a kérdésre ha igennel válaszolsz, az rögtön háttérbe szorít egy hasonló képességű, nemdohányzóval szemben.

Nézzük a legújabb számokat. A brittek kiszámolták, hogy a dohányzással töltött szünetelés miatt, illetve a dohányzáshoz kapcsolódó betegeskedésekből kifolyólag az állam évente 8,7 billiónyi ropogós fonttól esik el. Ez kb. 3,4 trillió forint - nagy kupac pénz ez.

Kisebb egységekre lebontva, a British Heart Foundation az alábbi tényeket fogalmazta meg:

• egy dohányos átlagba 4 füstszünetet tart egy nap, melyek egyenként minimum 10 percesek - napi 40 perc mínusz.
• a dohányos a nemdohányossal szemben évente egyel több napot tölt betegszabadságon, káros szenvedélyéből kifolyólag.
• egy dohányos évente 136 órával kevesebbet termel/dolgozik.

Látod magad az állásinterjún? Azzal a hittel mész oda, hogy nincs joguk ilyet megkérdezni. "Ez kérem, diszkrimináció" - hangoztatod.

Joguk tényleg nincs, de megtehetik, és legtöbb helyen meg is teszik. Mit fogsz mondani? Az igazat, csakis az igazat. A fenti adatokból magadtól is rájössz, hogy a munkaerőpiac inkább kipörgeti a a dohányosokat a kiválasztás folyamatából. A munkaadó végigpörgeti önmagában a nyers számokat, és akkor már lehet nem is érdekli, hogy Te hol voltál a vezető jobbkeze.

Felbosszant a dolog? Vagy érdektelen a számodra? Mit gondolhat az, aki épp munkát keres?

Már látom az apróhirdetést:

Tisztességes, szorgalmas,tehetséges, jó képességű, életerős, szakmai tapasztalattal és referenciákkal rendelkező, dohányzó ember munkát keres. Jelige: egyenlő esélyt mindenkinek.

Angie

Forrás

Nehezen hagyta abba, de mikor sikerült, telekürtölte a környezetét a jó hírrel. Én már nem dohányzom, mondta. Nem volt könnyű, de megcsináltam, mondta. A dohányzás már a múlt, mondta. És mondták neki, hogy te milyen ügyes vagy. Meg hogy büszkék vagyunk rád. És ő bezsebelte a dicséreteket, és valóban: büszke volt magára. Annyi energiám van, mint még soha, mondta és kicsit lesajnálóan beszélt arról a sok szerencsétlenről, akik még dohányoznak, minden nap rongálják a tüdejüket. És miért? Semmiért. Semmi hasznuk nincs belőle. Ilyeneket mondott, és ilyeneket gondolt.

Teltek a hetek, hónapok, és ő egyszer csak rágyújtott. Nem is értette, miért. Mi történhetett. De abban a pillanatban odalett a nagy öntudat. Meg a büszkeség. A dolgok fölé emelkedés. Olyan lett ismét, mint mindenki más: esendő, bűnös ember. És ez valahogy jól esett neki.

Igyekezett elfelejteni ezt az incidenst, és nem szólt senkinek. Ez még nem jelent semmit, bárkivel előfordulhat, bíztatta magát, és viselte tovább a leszokott dohányos szerepét. Kérdezgették is tőle: te hogy csináltad? És ő, a maga szerény és visszafogott módján elmondta, hogy csak elhatározás kérdése. Meg hogy menni fog, ne aggódj. Meg az energia. Hogy az milyen sok van neki azóta.

A következő alkalom egy kis, néptelen utcában volt, nem messze a munkahelyétől. Ott szívta el ebédidő alatt. Már reggel megvette a doboz cigit a dohányboltban, de nem volt biztos benne, hogy rágyújt. Csak az akaraterő próbája, mondta magának. Ahogy a dél közeledett, egyre inkább érezte azt a jóleső izgalmat.

Aztán ez rendszeressé vált, a nap fénypontja volt, az ő kis titka. Megszerette az utcát, az ő utcáját. Az erkélyeket. Kezével simogatta a ház falát. Ez az esemény határozta meg a napját: délelőtt nem döntött fontos kérdésekben, csak az után. Úgy érezte, akkor mélyebb, okosabb gondolatai vannak.

Hazafelé menet is talált alkalmat rá. Reggel, munka előtt is. Kutyasétáltatás közben is. Kis szigetek voltak ezek az élete óceánjában. Ezeken a szigeteken kipihente, kifújta magát, kicsit sütkérezett a napon. Hogy aztán folytassa a küzdelmet, és jó példával járjon elő.

…

...

Hát így. Így él a zugdohányos. Két világ határán, nem tartozva sehova. Mit tesz ez vele? Mit tegyen ő? Miért csinálja? Hova juthat? Mi lesz vele? Mit gondoltok?

Balázs

Ahogy ígértem egy korábbi bejegyzésben, ma elindul a Változás Saga.

Mindaz, amit a változás érdekében, annak elősegítése céljából megteszel, és/vagy megtörténik Veled, azt változási történéseknek nevezhetjük. Mint alapanyagok egy jó húsleveshez, ezek alapanyagjai a változásnak.

Kilenc ilyen alap változási történést lehet a legtisztábban elkülöníteni. Ez az ábra szemléltetné ezeket:

Kicsit részletsebben is megismerkedhetsz ezekkel alább. Vegyük sorba ezt a 9 történést.

1. Tudatosítás

Freud megfogalmazásában a pszichoanalízis célja „tudatossá tenni a tudattalant”. Ez a gondolat túlmutat már az elfojtott gondolatok, érzelmek feltárásán. A helyzetünkre, önmagunkra, a problémáinkra vonatkozó összes tudás hozzájárul egy tudatosabb életminőséghez. (Miért kezdtem anno dohányozni? Milyen szerepet tölt ki ez az életemben? Mi kapcsolódik bennem a dohányzáshoz? stb. )

2. Társadalmi könnyítések

Ide sorolhatók mindazon, a külső környezetből származó lehetőségek, melyek elősegítik, támogatják, fenntartják a változás folyamatát. (Például a nemdohányzó területek, a dohánytermékeke eladásának korlátozása, stb.).

3. Az érzelmek felkeltése

Célja, hogy tudatosabbá váljanak a változással szembeni hárításaink. Alapjaiban hasonlít a tudatosság fokozásához, de mélyebb, érzelmi szinten működik. Ide kapcsolhatók a katartikus élmények, melyek egyben hatalmas megkönnyebbülést hoznak, illetve cselekvésre is sarkallnak.

4. Önmagunk újraértékelése

Feltétele, hogy gondolatilag és érzelmileg újraértékeljük a problémánkat. Felmérjük, hogy milyen lesz az életünk, ha már mondjuk nem fogunk dohányozni. Itt már nem csak hisszük, hanem érezzük is, hogy jobb lenne az életünk, ha a problémánkon változtatnánk. Érzelmi és racionális újraértékelése ez önmagunknak.

5. Elköteleződés

Ha már megszületett a döntés a változás mellett, akkor vállalni kell a felelősséget is. El kell tudunk köteleződni a döntés mellett. Ki kell mondani, hogy én magam vagyok az egyetlen, aki képes tenni a változásért. Én magam vagyok az, aki leteszi a cigit. 

6. Helyettesítés (szembeállítás)

Számunkra kedvezőtlen reakciók helyettesítés kedvezőekkel. A viselkedésünkhöz kapcsolódhatnak más körülmények (pl.: többet dohányzunk, ha unatkozunk). Meg kell keresni azt az ellencselekvést, vagy ellenreakciót, ami számunkra kedvező (például: megtalálni, hogy hogyan foglalhatnánk le magunkat, mikor unatkozunk).

7. A környezet ellenőrzése

Itt is a cselekvésen van a hangsúly, de a fókusz kint van, a környezetünkön. Cél, hogy a engem körülvevő miliőben csökkenjen a problémát kiváltó események előfordulásának valószínűsége. Lehető legkevesebb olyan inger érjen minket, ami előhozza a problémát. Ide sorolható akár az is, hogy megpróbálom leszűkíteni azokat a helyzeteket, amikor dohányozni szoktam, akár azzal, hogy kevesebb kávét iszok egy nap.

8. Jutalmazás

Büntetés és jutalmazás egy dimenzió két véglete. A büntetés nem hoz tartós változást, csak ideiglenest. Ezzel szemben a jutalmazást hatékony tud lenni a tartós viselkedés megváltozás megteremtésében. Szeretnél eljutni egy egy jó koncerte? Akkor spórold össze a meg-nem-vett cigik árából és ajándékozd meg magad vele.

9. Segítő kapcsolatok

Az önerőből történő változás nem zárja ki a szakemberek közbenjárását, de a társas támogatást még inkább hangsúlyozza. Nem kell az változást magányosan végigvinni.

Ezek lennének a leggyakrabban alkalmazott és legerőteljesebb változási történések, melyek mind szakemberek, mind pedig az önerőből változtatók sikerrel használhatnak. Ezeket a történéseket tág stratégiaként kell értelmezni, melyekbe még számos technika, módszer, eszköz lehetősége rejlik.

Fedezd fel magadban a Te történéseidet, és alkalmazd azokat a változás szolgálatában.

Következő részekben már a változás lépéseit mutatom be nektek. Leírom, hogy a Prochaska-ék által megfogalmazott modell alapján, milyen szakaszai vannak a változásnak. A különböző szakaszok részletesen is bemutatásra kerülnek, hogy pár hasznos eszközt, és technikát is adhassunk a kezetekbe.

Folytatás a jövő héten várható

Angie

Forrás: Carlo C. DiClemente, John C. Norcross, James O. Prochaska: Valódi újrakezdés (2009).

Előzmények:

1. Változás Prológus

Az első szál cigimet akkor szívtam el, amikor a haverokkal elmentünk kocsmázni munka után. Épp arra terelődött a szó, hogy ki mióta dohányzik. Az én történetem nagyon egyszerű volt: „Én még soha nem gyújtottam rá.” Ezután megváltoztattam a történetem.

Nem vagyok dohányos.

Majd a következő együtt-sörözős alkalmakkor már belefért az estébe, hogy olykor-olykor elszívtam egy-egy szálat, csak amikor jól esett. És hát jól esett: minden egyes lélegzettel egyre inkább éreztem, ahogy a nikotin szétárad a testemben. Az ujjaim bizseregtek, kellemes volt. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat.

Nem vagyok dohányos.

Egy éve már, hogy elszívtam az első szál cigimet. A kollégák hívtak le pihenőzni. „Gyere, szívjunk egy kis friss levegőt.” Nem álltam ellen a szünetelés lehetőségének.

- Dohányzol?

- Nem, nem, csak néha szoktam a haverokkal.

- Rágyújtasz?

- Rágyújthatok, úgy is olyan nehéz napunk volt. - Jóízűen nevettünk és szívtunk.

Nem vagyok dohányos.

Nagyon felhúztak ma, ez a sok ügyfél, és mindegyiknek más gondja van. De jó lesz rágyújtani a szünetben…

Nem vagyok dohányos.

Ma este megint kimegyünk a barátokkal kocsmázni. A születésnapomat ünnepeljük. Elmentem egy dohányboltba, gondoltam ma megajándékozom magam egy doboz jó minőségű cigivel. Davidoff alá nem adok. Mosolygok magamban, hogy milyen sznob lettem erre a korra. Ezt fogom kínálgatni a többieknek – fordult a kocka.

Nem vagyok dohányos.

Reggeli kávé és cigi. Jól indul a nap. Ma péntek van, remélem, hogy ma nem ez lesz az utolsó szál cigim.

Vajon dohányos vagyok?

Elaludtam. Rohanva főzöm a kávém, rohanva öltözködöm, rohanva húzom a cipőm, rohanva meggyújtom a cigim. Megdöbbenve veszem észre magam az előszobám tükrében.

Látok egy fiatal felnőttet, aki ziláltam, szétesve próbálja felhúzni a cipőjét, és közben kilóg egy égő szál cigaretta a szájából.

Megáll a pillanat, megáll a folyamat, megáll a gondolat, megállok én magam is, közben ráeszmélek, hogy már dohányos vagyok.

Angie

Kép forrása

Ezzel a bejegyzéssel egy sorozatot indítok.

Van egy fontos téma, amit nem szeretnék egyszerre rátok önteni, hanem inkább átgondolt részletekben adagolnám.

Ahogy a cím is sejteti, a téma maga a változás.

A téma alapján és hátterét egy szakkönyv adja: Carlo C. DiClemente, John C. Norcross, James O. Prochaska: Valódi újrakezdés (2009). Ennek a könyvnek a feldolgozására kerül itt sor, ráillesztve a blog hangvételére.

A szerzőkről érdemes tudni, hogy pszichológia tudományában kutatnak, oktatnak Amerika különböző egyetemein. A kutatási érdeklődésük a változás folyamatának feltérképezésére irányul már hosszú évek óta.

Ami vár rátok ebben a sorozatban

• Bemutatom Nektek a változás történéseit. Ezek olyan cselekvések, melyeket a változás céljából teszünk.
• Másrészt, leírom a változás szakaszait. Megvizsgálom azokat a kérdéseket, hogy ezek a szakaszok hogyan épülnek egymásra, milyen jellemzői, feltételei vannak, milyen eszközök lehetnek hasznosak egyes szakaszokban. 

Miért hasznos ez? Miért olyan fontos ez?

A változás életünk minden részére kihat. Egy biztos dolog van, hogy minden változik. A dohányzással kapcsolatos megéléseink is folyamatosan változnak. Ez a téma leginkább azoknak adhat részletes tájékoztatást, akik el akarnak indulni a változás útján. Ez kapcsolódhat a a cigaretta letételéhez, de nem korlátozódik csak erre a témára.

Kérdezd meg magadtól, hogy van-e olyan téma, probléma, nehézség amin szeretnél változtatni! Ha a válaszod igen, akkor ez a sorozat Neked is szól, kövesd és hagyd hogy elérjen hozzád.

Zárásként a szerzők egyik gondolatát időzném Nektek:

A változásban – csak úgy, mint az élet sok más területén – legfontosabb a helyes időzítés.

Holnapután megjelenik a Változás Saga első része.

Angie

Mi újság? Hogy vagy mostanság? Olyan rég láttalak.

Vannak olyan időszakok, amikor szívesen találkozok rég nem látott ismerőssel. Van úgy, hogy mindent megteszek azért, hogy senkivel ne fussak össze a régmúltból.

Egy ilyen találkozásban mindig benne van az a kérdés: Mi változott azóta?

Akkor voltak ezeket a találkozások kívánatosabbak, ha tényleg változott azóta valami.

„Sikerült elvégeznem az egyetemet.”

„Oh, azóta már előléptettek és a nagymacskák idomításával foglalkozom.”

„Nem, nem, már rég otthagytam azt az idiótát.”

„Képzeld, már nem dohányzom.”

ng

A kérdés a következő: hogyan lehet segítségedre a telefonod a leszokásban?

Lelkes android programozók szerint egy okostelefon még erre is jó tud lenni. Tegnap éjszaka böngészgettem a Google Play áruházát, és ráakadtam erre az applikációra: Quit smoking - QuitNow!

A program összetételében leginkább a motiválás volt a fő cél, feltétezhetőlen. A basic statisztikákon túl (pl.: Hány napja nem cigizel, mennyi pénzt takarítottál meg ezzel, stb.) folyamatos visszajelzést kapsz arról, hogy a dohánymentes élettel milyen pozitív változásokhoz kerülsz egyre közelebb és közelebb.

Ebben a progiban van helye még az elrettentésnek is: a galéria menüpont alatt sok, visszatetszést keltő kép található. Feltételezem, ezt az opciót kevesen használják.

És ha már okostelefons, akkor kihagyhatatlan a közös térben úszás, a folyamatos egymásra kapcsolódás lehetőségének felhasználása. A programban tudunk más felhasználókkal is chatelni, ezzel kaphatunk egy kis virtuális társas támogatást.

Ez az app elég magas értékelést kapott a felhasználóktól (4.1-e az ötből). Egyesek dicsérik

"7 evig dohányoztam, a program segitségével sikerült könnyebben leszoknom...folyamatosan nyomon tudod kovetni hogy miket ertel el egeszsegugyi es anyagi oldalrol. Mindenkinek ajanlom aki valoban le szeretne tenni a cigit"

, egyesek higgadtabban nyilatkoznak

"Jóféle app, de csodát senki ne várjon tőle: a leszokáshoz önmagában nem elég, inkább egyfajta pluszt ad az elhatározáshoz."

, egyesek pedig csalódottak

"Marhaság, tök béna az egész progi tele fölösleges dolgokkal. Uninstall".

Nem lehet azt mondani, hogy haszontalan program. Érdemes felvenni az eszköztáradba. Jöhet egy kritikus pillanat, amikor a telefonod lesz csak kéznél, és találhatsz valami olyasmit a progiban, ami túllendít ezen.

Angie

Forrás

Biztos sokat gondolkodtatok már azon, hogy aki dohányzik, az vajon lehet-e zseni, vagy sem. 
Eljött a pillanat, hogy erre a kérdésre választ kapjatok.

Bizony, az ilyen ember nem lehet zseni, Csontváry szerint.

Az 1913-as gyönyörű írásában, a Ki lehet és ki nem lehet zseni címűben elég szigorú követelményeket támaszt a zsenikkel szemben.

Így kezdődik: „Zseni lehet, aki soron van, akit a sors keze kiválasztott akinek ősei akaraterővel lelkiműveltséggel a művészi tehetséggel voltak felruházva, aki telivérrel – szerelemmel – jött a világra, aki szerelmes volt a dajkájába, aki szerelmes volt a napba, szerelmes volt az üstökös csillagba;” Szép, ugye? Később jön ez a rész: „kinél a látó-halló érzés kifejlődött, a kinél a szív és a lélek kimívelődött, aki a szeszes italoknak nem barátja, a dohányzásnak nem híve... „

Na és ki nem lehet zseni? „ki szeszes italokkal él, a kinek kemény a föld és a kőpárna, a ki kábul a számításnál, akinek nincs színérzéke, a ki nem lát élesen a jövőbe, aki nem ismeri a jellemeket, a ki magába zárkózva unatkozik, aki embergyűlölő, aki káros szokásoktól szabadulni nem tud…”.

A szöveg annyira szép, hogy legszívesebben ideidézném az egészet, de inkább iderakom a linket. Tessék, itt van. Olvassátok el.

Persze, valószínűleg a zseni szót nem abban az értelemben használta, mint ahogy ma használjuk, inkább a beavatott, megérintett, ihletett ember lenne rá a helyes szó. És azt is tudjuk, hogy sok dohányzó, és ivó ember alkot és alkotott nagyot és változtatta meg a világot. Mégis: a Csontváry féle emberkép elgondolkodtató.

Balázs

„Hosszú és eredményes életet!” Fogadjátok a Vulcan bolygóról származó Spock, az Enterprise csillaghajó első tisztje és tudományos tisztje köszönését.

Visszaérkezve a Földre megtudhatjuk, hogy az eredeti Star Trek sorozat leghíresebb karakterét alakító színész, Leonard Nimoy COPD-ban szenved.

Ez egy krónikus obstruktív légúti betegség, amely az alsó légutak (vagyis a tüdőn belüli légutak) tartós beszűkülésével jár. Elsősorban a kilélegzést nehezíti. A nehezített kilégzés miatt levegő reked bent a tüdőben, ami az évek során tüdőtágulást hoz létre.

Nimoy saját tweetjében így nyilatkozik:

„Bár 30 évvel ezelőtt leszoktam a cigiről, úgy tűnik, mégsem elég korán. COPD-ban szenvedek. Hosszú és eredményes életet!”

Itt egy Nimoy-al készült interjú, ahol a színész elmeséli, hogy anno a dohányzás a kultúra része volt. Önmagát erős dohányosként írja le: „Képes voltam még zuhanyzás közben is rágyújtani.” Az interjú végén felszólít minden dohányost, hogy ne halogassa tovább a leszokást. „Minél később váltasz, annál több sejted pusztul el a tüdődben.”

Érdemes megfontolni a szavait, már csak azért is, mert mint köztudott, egy vulcani sosem blöfföl. :)

Le se tagadhatnám, hogy...

Angie